selfnessporta.hu

Az önbecsüléshez nagyon szorosan kapcsolódik, hogy milyen munkát végez valaki. Amikor azt hallom, hogy „Utálom a munkámat” vagy „Utálom a munkahelyemet” mindig kíváncsi leszek, hogy akkor miért van valaki ott és abban a munkakörben évek, esetleg évtizedek óta.

A válasz mindig az, hogy mert nem hagyhatom ott, nincs választásom.

Választás mindig van. A döntés mindig a mi kezünkben van.

Miért is ne lehetne ezt a döntést felvállalni?

Harry S. Truman, az Egyesült Államok 33. elnöke elhelyezett egy táblát az íróasztalán, amelyen az alábbi, azóta elhíresült felirat volt olvasható:

„ Enyém a végső felelősség”

Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy a mi döntésünk a mi felelősségünk, hogy mit csinálunk az életünkben.

Azt felvállalni, hogy olyan döntést hoztunk pillanatnyilag, hogy azon a munkahelyen maradunk. Felvállalni, hogy szükségünk van arra a fizetésre, hogy törlesszük a lakásrészleteket, szükség van a gyerek iskoláztatására, a rezsire, az autó részleteire. Mert ez a mi választásunk. Mi lenne, ha reggel azzal a tudattal kelnél fel, hogy jó döntést hoztál, hiszen te döntöttél ez mellett?

Azt mondod nincs más választásod?

Biztos vagy ebben?

Dönthetsz úgy is, hogy holnaptól nem mész be a munkahelyedre és a Duna parton fogsz sétálni egész délelőtt, sőt délután is. Arról nem te döntesz majd, hogy a parton éppen esik az eső vagy hétágra süt a nap, arról viszont teljes mértékben te határozol, hogy ott leszel, a parton vagy éppen a munkahelyeden azt mondogatod, hogy utálom a munkámat. Természetesen úgy is dönthetsz, hogy ott leszel a munkahelyeden és megpróbálod a legtöbbet kihozni a lehetőségeidből!

Gondoltál arra, hogy mit tesz veled és az energiaszinteddel az, hogy folyamatosan azt hangoztatod, hogy utálom a munkámat? Nem unod még ezt az örvénylő energiaspirált, ami egyre lejjebb és lejjebb húz?

Szánj tíz percet az alábbi kérdések végiggondolására!

Gondold át és válaszolj őszintén magadnak az alábbi kérdésekre? Önmagadhoz legyél teljesen őszinte.

Amennyiben őszintén válaszolsz, reálisabban fogod látni a saját helyzeted. Lehet, elgondolkoztat az, hogy nem értékelik a képességeidet. Az is lehet, hogy észreveszed, hogy mennyi olyan képesség van, amit mások sokra tartanak.

Az is lehet, hogy azzal fogsz szembesülni, hogy az elmúlt években semmit nem tanultál, sőt még egy szakcikket sem olvastál el. Viszont lehetséges, hogy megszereztél egy újabb képesítést, vagy éppen megtanultál egy nyelvet.

Lehet, hogy rá fogsz jönni, hogy jó érzés ehhez a csapathoz tartozni, és eszedbe jut, hogy sokkal több fizetést kapsz, mint máshol ugyanezért a munkáért. Talán eszedbe jut egy csapatépítés, egy céges buli, a karácsonyi jutalom.

Amikor azt mondod, hogy utálom a munkámat, akkor eszedbe jut az, hogy folyamatosan szidod a főnököt, vagy pletykálsz a kollégákról? Esetleg munkaidőben intézed a magán levelezésedet, a netes rendeléseidet? Lehet ezt a cikket is épp munkaidőben olvasod, miközben a cég ezt az idődet is fizeti?

Mi lenne, ha máshogyan beszélnél a munkádról?

Például így:

Az elmúlt években sokat tanultam és fejlődtem és itt az ideje, hogy más lehetőségek után nézzek. Kinőttem ezt a munkát és készen állok a változásra.

Kíváncsi vagyok a véleményedre, Te mit gondolsz erről a témáról? Te szereted a munkád?