selfnessporta.hu

Az igazság tudása, a tiszta helyzetek a tiszta kapcsolatok mindig is foglalkoztatták az embereket. Fontos kérdés, hogy képesek vagyunk-e arra, hogy felismerjük azt, ha hazudnak nekünk?

Azt mondják, hogy a hazugság olyan, mint a kártyavár. Egy hazugságot kétszeresen kell alátámasztani másik hazugsággal, majd azt újabb kettővel és ez egy láncreakciót indít el, ami egyszer csak összeomlik, mint egy kártyavár.

A hazugság több módon derülhet ki:

Az őszinteség mindkét fél számára hasznos, mert segíti a kapcsolatfelvételt és a kapcsolat fenntartását. A hazugságnak evolúciós szempontból nagy jelentősége van, hiszen a hazug fél a jelzéseivel manipulálhatja a másikat, a felismerő viszont képes lesz következtetni a várható viselkedésre.

Az ember képes a megtévesztő arckifejezésekre, amelyek segítségével becsapja a partnerét.

Erre azért képes, mert az arckifejezés kettős szabályozás alatt áll:

Érdekes kísérletek történtek a hazugság felismerésével kapcsolatosan. Nagyon szembetűnő példa, hogy minél nagyobb a tét, a nonverbális jelek annál erősebbek, tehát annál felismerhetőbb a hazugság.

Aki hazudik, az tulajdonképpen érti a másik nézőpontját, éles figyelemmel követi a szándékait és célját és az arra a válaszreakcióra alapozva viselkedik, amit a másiktól válaszreakcióként feltételez. A hazug embernek először meg kell nyernie a másikat, hogy képes legyen jól működni.

A leleplezéshez figyelemre van szükségünk, amellyel képesek vagyunk az őszintének tűnő hosszan tartó érzelmeket, amelyhez számtalan arcizom együttes koordinációjára van szükség felismerni. Pontos megfigyelés szükséges annak felismeréséhez, hogy a jelzések hogyan illeszkednek az egyéb körülményekhez. Jelzés például, ha túl korán vagy későn érkezik az érzelmi megnyilvánulás. Ez a figyelem tanulható és fejleszthető és elsősorban a másik ember mélyebb megértése, érzelmeinek befogadása a cél és nem rendőrként való leleplezése.

Bocca della Verita, az igazság szája.

Így nevezik a mostanság Rómában, a Santa-Maria-in-Cosmedin templomban őrzött, kőből faragott, életnagyságnál nagyobb, ókori római álarcot. A középkorban azt beszéltek róla, hogy a régi rómaiak, midőn esküdtek, az álarc tátott szájába dugták a kezüket, s a hamisan esküvőnek kezét a száj leharapta.

A legenda

A hagyomány szerint, évszázadokkal ezelőtt sok-sok férfi vitte el feleségét a szoborhoz, hogy ott megbizonyosodjék róla: valóban hűséges-e hozzá a felesége. Történt egyszer, hogy egy férj gyanakodott feleségére - nem is alaptalanul. A szépasszony rendszeresen megcsalta idősebb férjét egy jóképű fiatalemberrel. Az asszony megtudta, mikor mennek férjével az Igazság szájához, s szólt a csábítónak, hogy aznap jöjjön velük szemben az úton. Így is történt.

A gaz csábító mikor meglátta az asszonyt férjével, vidám bolondot tettetve nekiszaladt a férjnek, meglökte az asszonyt, átölelte, majd vidáman továbbment. Az asszonynak be kellett tennie kezét a szobor szájába, férje pedig esküvésre szólította fel imígyen: Asszony, esküdj meg, hogy nem ölelt téged más rajtam kívül! Az asszony így válaszolt: Esküszöm, hogy csak te, na meg az a férfi, aki előbb majdnem fellökött téged, s engem átölelt. A férj megnyugodott, az Igazság szája pedig az igaz-hazugságtól úgy megsértődött, hogy azóta nem hajlandó senkinek a kezét leharapni. Akkor sem, ha hazudik.

Szerinted ki a hibás?

1. Az a hibás, aki hazudik?
2. Az a hibás, aki tudja az igazat és hagyja, hogy hazudjanak neki?

Mondd el véleményedet a hazugságról!