Te mit csinálsz sorban állás közben?
2011. augusztus 21. vasárnap, 14:08 |
A csokis fagyi nem túl egészséges, de annyira finom, hogy érdemes érte beugrani vasárnap reggel a közeli boltba kiváltképpen, ha ez a lányom kedvence is és már nincs itthon. Ilyenkor ünnep után egy vásárlás kockázatokkal jár! Valószínű sor lesz a pénztárnál.
Nem rajongok a sorban állásért, és ha vásárolok, akkor próbálom kihasználni a sorállás hosszú perceit. Mivel nem nézek TV-t, így kimaradok a reklámokból /ugye milyen szerencsés vagyok?/ ezért sorállás közben ráérek tájékozódni az újabb és újabb termékekről.
Ilyenkor elolvasom a polcokon lévő termékek összetevőit és arra is jut idő, hogy lássam, hogy mit érdemes most vásárolni, mi az, amivel érdemes megtölteni a bevásárlókocsit? Természetesen ez nem hordozza magával azt, hogy én is vásárolok abból, amit annyira megéri most azonnal megvenni. Ma azt láttam, hogy pálcikás fagylalt a nyerő!
Majdnem minden kosárban volt/ én nem vettem, mert mi nem szeretjük/ és azt is megtudtam, hogy csak 13 Ft. Hát biztos, a hülyének is megéri, nem, hogy annak a hölgynek, aki 100 darabot vásárolt. Ezt onnan tudom ilyen pontosan, hogy épp előttem számolták meg a kasszában, amikor fizetett.
Addig meg mi történt?
Gondoltam vasárnap reggel, mindenki ráér, nyugodtan vásárolgat. Sajnos tévedtem. Egyszer csak egy idős hölgy nagy hangon elkezdett elégedetlenkedni. Miért nem dolgoznak gyorsabban a pénztárban? Miért nem működik több pénztár? Bezzeg a főnökök ezt nem látják! Egy perc alatt a sor és a szomszédos sorok méltatlankodó hangjai visszhangoztak, mire egy kedves bácsi, aki mellesleg mögöttem állt viccesen megjegyezte: „Valakinél nincs egy kártya? Milyen jót ultizhatnánk!” Minden felé nevetés és a következő percben azt látom, hogy az emberek a sorban csevegnek. Jó hangulatban, olyan igazi vasárnap reggeli laza hangulatban.
Ennyi? Mindössze erre volt szükség?
Jó volt látni, hogy tényleg milyen kevésre is van szükség egy hangulat alakítására. Mennyire tőlünk függ, hogy milyen hangulatot választunk. Azt gondolom nem kétséges, hogy nem mindegy milyen hangadók szólalnak meg hangosabban.
Jó volna, ha a negatív gondolatok terjesztői valahogy nem kapnának megerősítést. Ezzel nem gondolom, hogy mindig, minden tökéletes, azt viszont gondolom, hogy ha valakinek attól minden búja és bánata eszébe jut, akkor a nem jó.
Hiszem, hogy hangulatunkra hat a környezet és azt is hiszem, hogy mi döntjük el, hogy melyik gondolattal azonosulunk.
Azt figyeltem meg, hogy a sorban állást általában azok viselik a legnehezebben, akiknek időgazdálkodási gondjaik vannak. Vannak olyan esetek, amikor a várakozás elkerülhető, és bizony vannak olyan esetek, amikor várakoznunk kell.
Két dolog jut eszembe még a várakozásról:
- Évekkel ezelőtt ajánlottak egy nőgyógyászt, aki sokak szerint a legjobb. Időpontot kértem, és három órát várakoznom kellett. Azt éreztem, hogy ez az orvos nem tiszteli a hozzá fordulókat. Szerintem egy magánorvosnak ez is legyen fontos. Döntöttem, én többet nem mentem ehhez az orvoshoz.
- Nemrégen biztosítóhoz mentem egy biztosítási szerződés módosításáért. Az interneten láttam, hogy lehet online időpontot foglalni. Foglaltam. Bementem az irodába a választott időben, beütöttem a kódot, amit a foglaláskor kaptam és egy perc múlva szólítottak. Sajnáltam azt az urat, aki hangosan szóvá tette, hogy ő már egy fél órája várakozik. Ez az ő választása volt.
Tehát én így vagyok a várakozással...
Te mit csinálsz, ha várakoznod kell?
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.